Megkérdeztünk néhány gyereket és felnőttet gyülekezetünk tagjai közül, mit gondolnak a rendkívüli, koronavírussal kapcsolatos helyzetről.
Levi (8) : Ebben az egészben jó az, hogy így van időm itthon sokat legózni. Igazából nem izgulok a vírus miatt, csak mondjuk azért, hogy elkapom. De ránk nem veszélyes – azt mondják. Ez segít azért, hogy higgyek Istenben. Emma (11 ): Nekem tetszik az otthoni tanulás: hamarabb végzek sokkal, mint a suliban. Több időm marad pihenni gyakorolni (furulyát, zongorát, trombitát) meg arra, amit szeretek. Ha lehetne találkozni a barátaimmal is, úgy még jobb lenne. A vírus miatt én nem aggódtam annyira. Betartom nagyjából szabályokat, így nagyon nehéz lenne elkapnom. Tudom, hogy Isten vigyáz ránk, és úgy is az lesz, amit ő akar. Johanna (13): Engem jobban megviselt az, hogy itthon kell maradni, mint, hogy vírus van. Én nagyon szeretek társaságban lenni. A suliban se a tanulást élvezem legjobban, hanem azt, hogy ott vannak az osztálytársaim, barátaim. Éva (48): Hívőként ez az időszak áldásokkal teli, nyugalmas, lehetőséget ad az elmélyülésre önmagunkban.
Hálás vagyok az ajándék időért, amit a családommal tölthetek, hogy a technikai vívmányok következtében azokkal is kapcsolatban lehetek, akik távol vannak, hogy lehetőségem van időt tölteni hívő testvéreimmel. Nem vagyunk egyedül, Isten most is figyel ránk, velünk van, miként mi is számíthatunk egymásra.
Akinek pedig segítségre van szüksége, az is számíthat gyülekezetünkre akár tagja a közösségünknek, akár nem. Móni (47): Négy gyermek anyukájaként az online tanulás széles spektrumát tapasztalhattam meg (egyetem, középiskola, általános iskola és óvoda). Érdekes megélni, hogy mindaz, ami ellen eddig küzdöttem, most a legnagyobb segítséget nyújtja: a gyerekek magabiztosan járnak az online világban. Büszke vagyok rájuk, hogy az elzártságot, karantént nagyon jól viselik. Én kevésbé élném meg jól,
ha nem ismerném Istent, aki békességet ad, szeret, és nem tudnám, hogy okkal történik minden. Igyekszem minden lehetőséget kihasználni, hogy segíthessek otthonban élő idős embereknek. Gábor (60): Egészségügyi szempontból kiemelten veszélyeztetett vagyok, a korom miatt is. Mégis azok
közé tartozom, akik áldottak ebben a nehéz időszakban, mert az eddigi életem munkával telt és most bezárva olyan dolgokra tudok időt fordítani, amikre eddig nem nagyon jutott idő. Megbecsülöm az órákat, amiket a feleségemmel közösen tölthetek. Sokkal több idő jut Istenre figyelni, nincs rohanás, és hálás vagyok azoknak, akik minden erejükkel helytállnak odakint, és az embereken segítenek. Remélem, hogy a járványnak nemcsak pusztító, hanem embert és közösséget formáló hatása is lesz. Ildi (50): Nagyon szívemen vannak azok az idős emberek, akiket elzártak a világtól a biztonságuk érdekében.
Vajon a magány is van annyira pusztító, mint a koronavírus? Felhívást tettem közzé tanítványaim, barátaim között, hogy írjanak az idősotthonban karanténban lévő embertársaiknak; akár küldjenek gyerekrajzokat. Kitörő öröm fogadta a küldeményeket.
Köszönjük mindenkinek, aki személyi jövedelemadója egyházi 1%-ának felajánlásával részt vállalt a közösség működésében. Kérjük, 2020-ban is rendelkezzenek javunkra, technikai számunk: 1555.
Paulus Evangéliumi Közösség
