Amikor a Hunyadi utcai toronyházakban kiragasztottam a feliratokat, hogy előre is elnézést kérünk a jövő heti ovistábor gyermekeinek játszótéri zajongása miatt, még nem sejtettem, milyen fontos volt, hogy abba a házba is tettem feliratot, amelyik messzebb van a játszótól – egyszerűen azért, mert eggyel többet nyomtattam.
Ennek köszönhetjük, hogy megismerhettünk még egy okos és cserfes kislányt, és tündéri kistesóját, akiknek anyukája egy órával a tábor kezdete előtt telefonált, hogy van-e még két hely, mert tegnap érkeztek haza, s látták ezt a feliratot. Mivel volt még két helyünk, ők is táncolhattak, énekelhettek, kézműveskedhedtek, és történeteket tanulhattak a Bibliából, a többi 25 kicsivel együtt. A tábor végén őket is meghatódva engedtük el egy évre, hogy növekedjenek, okosodjanak, és visszatérjenek hozzánk jövő nyáron. Bár arra is van esély, hogy találkozunk egy Paulus Diósd istentiszteleten, ahol a kicsikkel külön foglalkozunk-kézműveskedünk, hiszen Istenről és Jézusról nemcsak komolyan, prédikációból lehet tanulni, sőt! S ha szerencsések vagyunk, akkor az ovis vagy iskolai hittanfoglalkozásokon is tudjuk tovább szeretni egymást és tudunk majd tanulni egymástól.
