/*! elementor – v3.11.2 – 22-02-2023 */
.elementor-widget-image{text-align:center}.elementor-widget-image a{display:inline-block}.elementor-widget-image a img[src$=”.svg”]{width:48px}.elementor-widget-image img{vertical-align:middle;display:inline-block} 
Egy hosszúnak tűnő hét utolsó, hosszúra nyúlt munkanapján érkeztem a Paulus Házba, kicsit erőtlenül, kicsit kedvetlenül, s felvillanyozva, mosolyogva távoztam onnan. Hogy lehet ez?
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt.11:28-30
„Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!” Zsolt 95:1-2
„Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!” Zsolt 66:2
Vendégeink, egy csepeli gyülekezet zenészei voltak segítségünkre ebben, és tehetségük, odaadásuk, lelkesedésük meghozta gyümölcsét, felfrissülve, Isten jelenlétében feltöltődve távoztunk a dicsőítő alkalomról, s azt hiszem, rajtam kívül mások is úgy döntöttek, jövünk a következőre is. BZS.
