Felemásak az érzéseink ezzel a nem mindennapi világgal kapcsolatban. Azt mondják, fókuszáljunk a jó oldalára, de hogyan, ha csökkentették a fizetésünket, nehezen birkózunk meg a tananyaggal, és a házasságunk is recseg-ropog a túlterheltségtől. Hullámzó kedélyállapottal viseljük, hol fent, hol lent, kiki vérmérséklete szerint.
„Amikor megtudtam, hogy bezárják az iskolákat a karantén miatt, elfogott az aggodalom. Hogyan fogom munka mellett megoldani a gyerekek oktatását és a háztartás ellátását együtt? Lassan hozzászoktunk az új élethez, s elgondolkodtam azon a sok fölösleges elfoglaltságon, amit rám erőltet a világ. Persze nyomasztó volt, hogy az életünk hirtelen gyökerestül megváltozott, de így több idő jutott a szűk családra, volt időm álmodozni. Az álmom szerint vidéken is sok munkahely van, az emberek nem kényszerülnek Budapestre költözni. A biciklisek a Tisza-gáton bicikliznek és nem a főváros szmogos utcáin. Több idő jut a barátokra, Istenre, magamra. Tiszták Diósd utcái: nem csak a tisztes ebtulajok szedik fel a piszkot, és az iskolában sem csak a koronavírus idején van szappan a mosdókban. Sokszor kellett figyelmeztetnem magam a jó kedélyre, de sikerült! A gyerekeket tanítottam, a munkahelyem visszavár. Hálával tartozom az Úrnak, újra és újra.” Petra (44) „Annyira nem vártam a karantén végét. Két hónapig nyugalomban élhettem meg a tavaszt, együtt a család, és nem öten öt irányban. Örültem, hogy éled minden körülöttem, mert véget ért egy nehéz időszak. De szomorú is vagyok, mert vége a lassú, meghitt családi együttlétnek is. (Anna, 17) „Szerintem az emberek továbbra is karanténban érzik magukat, ahogyan én is. Nem szeretnek még kimenni az utcára. Nagyon jó volt a karantén ideje alatt, hogy később kellett kelni az iskolához, ez maradhatna így.” (Bálint, 15) „Érdekes volt felfedezni, hogyan reagálunk a bezártságra. Örülök, hogy a karantén véget ért, és újra kezd visszaállni az élet a normál kerékvágásba, de hiányozni fognak a családdal közösen eltöltött étkezések, a sok játék, a felhőtlen nevetések, s az ajándékba kapott plusz idő, amit Istennel tudtam tölteni. Rájöttem, hogy a türelem tanulható. Jó lenne, ha a mókuskerék alatt is tudnék majd annyi odafigyelést adni szüleimnek,
környezetemnek, mint az elmúlt időszakban. És biztos, hogy a kenyér- és kiflisütések sem maradnak majd el, ha már ilyen jól belejöttem.” (Bea, 43) „Nagyon jó, hogy újra láthattam a nagyszüleimet! Jó volt ennyit együtt lenni a szüleimmel és a testvéreimmel, de nem szeretnék újra karanténban lenni, mert hiányoztak a barátaim, és nem bírok társaság nélkül élni.” (Nóri, 12) „Elfoglalt családfőként jól jött, hogy több időt töltöttem a feleségemmel, gyerekeimmel. Élveztem, hogy mindenkire elégséges időt tudtam fordítani, segíthettem, mert kéznél voltam, félre is tudtam tenni a munkámat arra az időre. A végre létrejött személyes találkozók másokkal viszont rádöbbentettek arra, hogy mennyire hiányoztak a többiek is.” (Tibor, 48)
Paulus Evangéliumi Közösség
