Amikor a Hunyadi utcai toronyházakban kiragasztottam a feliratokat, hogy előre is elnézést kérünk a jövő heti ovistábor gyermekeinek játszótéri zajongása miatt, még nem sejtettem, milyen fontos volt, hogy abba a házba is tettem „plakátot”, amelyik messzebb van a játszótól – egyszerűen azért, mert eggyel többet nyomtattam. Ennek köszönhetjük, hogy megismerhettünk egy okos, cserfes kislányt és tündéri kistesóját, akiknek anyukája egy órával a tábor kezdete előtt telefonált, hogy van-e még két hely, mert tegnap érkeztek haza, s látva ezt az információt, szívesen küldenék a két csemetéjüket a táborba. Volt még két helyünk, így a kis testvérek is táncolhattak, énekelhettek, kézműveskedhedtek, és történeteket tanulhattak a Bibliából, a többi huszonöt kicsivel együtt. A tábor végén őket is meghatódva engedtük el egy évre, hogy növekedjenek, okosodjanak, és visszatérjenek hozzánk jövő nyáron. Bár arra is van esély, hogy találkozunk egy Paulus Diósd istentiszteleten, ahol a kicsikkel külön foglalkozunk, mondjuk kézműveskedünk, hiszen Istenről és Jézusról nemcsak komolyan, prédikációból lehet tanulni,
sőt! S ha szerencsések vagyunk, akkor az ovis vagy iskolai hittanfoglalkozásokon is tudjuk tovább szeretni egymást és tudunk majd tanulni egymástól.
Balassa Zsuzsa
Paulus Evangéliumi Közösség
